A keresett oldal nem található.
Válaszút előttem, de csak állok szótlanul,
Haladnék a jó irányba, de az agyam nem tanul.
Hibát hibára halmozok, és bántom meg vele
Azt, ki a legtöbb boldogságot okozza nekem.
Miért nem tehetek boldoggá mindenkit, aki számít?
Miért kell rossznak lennem, aki másokat ámít?
Pedig én csak adni szeretnék minél többet magamból,
De csak ígérgetek, és most fulladozok a rám jövő haragtól.
Ismét elveszítelek, mert önző vagyok, s gyáva,
Félelmeim ítélték a jövőnket halálra.
Állok az út előtt, és nem tudom, merre menjek.
Nem mozdul a lábam, de el nem engedhetlek.
Üresség maradna csak, amit be nem tölthet más,
A hiányod felemésztene, nincs rá megoldás,
Megszelídítettelek téged, egy lettél nekem,
Elveszítettelek, de kérlek, maradj mellettem.
V Kornél: Válaszút